T. Nagy Anna: Vers télre


T. Nagy Anna: 
Vers télre: 

A fákról lehulló hókupacok,
a föld már teljesen fagyott,
jégtömbök állnak, nagyok,
járhatatlanok a partok!

Ráfagy az útra a sarok,
a föld már teljesen fagyott,
az ember sarka, mely így lesz halott,
járhatatlanok a partok!

Ráfagy az útra a sarok,
csupasz fa ága hajlong;
a szél, mely elsöpör, fagyos;
járhatatlanok a partok!

Ráfagy az útra a sarok,
vannak e télben bajok,
a szél, mely elsöpör, fagyos;
e hónapokban megfázást is kapok!
2018. december 1. szombat


T. Nagy Anna: Természet

Természet: 

Párafelhőként lebeg a köd, mely végül füst-formákat ölt;
fehér színek kavarognak, hangyák porban csavarognak;
s mintha én tűnnék el messze, titkos, erdős rengetegbe,
fájó szívvel hagyom hazám: "Megyek, megyek egyre!"

Nem kísér el csodás anyám, csak némán reszket,
nem akarja azt, hogy én elszaladjak,
s küld utánam száz üstökös csillagot,
így a családom el, nem hagyott!




2018. 03. 26.



T. Nagy Anna: Versek

Versek: 

(Ezek a versek, amelyeket írtam, mind mind a két hetes táborról szólnak, amelyikről ma hazatértem!)




Visszatértem

Egyik napon visszatértem,
egy táborról ma, végleg;
ott bicóztam, kempingeztem,
sátraztam, meg lepihentem.

július 24-én érkeztem haza,
ez bizony, egy vasárnapi nap,
jó volt ez az előző két hét,
de el fogok oda menni, jövőre, még!


Kenu a táborban

Abban a táborban, honnan visszatértem,
és máma bizony hazaértem,
kenuzni is lehetett ott ám,
de én nem mentem: "Nemár!" – 

Mi ott szobákban aludtunk,
és első héten este párnacsatáztunk,
kétszer voltam a Duna mellett sátorban a két hét alatt,
és egyszer kempingeztem, s utána nem mostam hajat.

Kempingezésnél egy felnőttel öt gyerek,
így éltük ott az "éveket",
ettünk szalonna-zsíros kenyeret,
és én Dunában megmostam kezemet.

Horgászott az egyik gyerek: halat is evett,
én nem kóstoltam meg: nem volt akkor kedvem;
kettőig tán, vagy mikor feküdtünk le,
sátrainkkban elaludtunk hamar, egy-kettőre.


Strand a Dunaparton

Strandoltam a Dunaparton,
jártam ott a Doborgazon;
jó meleg volt Duna vize,
bár legutóbb elég hideg.

Úszógumimban voltam benne,
csak így mertem menni mélyebbre;
mert különben nem érne le a lábam,
és az úszás nem megy nekem mára.

Voltunk ott mi Doborgazon,
a Dunában, az ottani strandon,
úszkáltam én, játszadoztam,
fröcskölgettem, meg úgy úsztam.

Átmentem más szobájába,
tizenegykor be az ágyba!
Úgyhogy jól éreztem magam,
eltelt ez a két hét hamar!


Jégkrém

Egyik vacsora után Cornetto jégkrémet kaptunk,
tán tegnap előtt volt: mi egy cseppet se hagytunk!
Nagyon ízlett, bár a tölcsér puha mivoltáról,
erre nagyon is emlékezem, fájón.

Nem ízlett nagyon ugye a tölcsér,
de inkább elfogyasztom, örökké!
Megeszem, csak hadd ízleljem,
a habot, a jégkrémet benne.

Nem dobnék ki sohasem egy fagyit,
nagyon szeretem, azt meg kell hagyni;
fagyi-függő vagyok, azt hiszem,
bár a fagyit, nem mindig eszem.


Futura, és egyéb további versek

Elmentünk a Futurába egyik napon;
élveztem az előadást nagyon;
földrengésről volt is videó,
meg egyéb, furcsa bemutató.

Játékokkal is sokat játszottunk,
a víz erejéről is néhányat megtudtunk;
izgalmas volt minden, mit ott átéltünk,
és ezekkel az emlékekkel tovább forog létünk.

Voltunk egyszer polgármesternél is,
volt ottan még langalló-sütés is;
persze mi kaptuk a finom kaját,
és volt még ott: múzeumozás!

Megnéztünk sok-sok különleges régiséget,
hogyan folyt táborunkban a régi élet;
olyan tárgyakat is láttunk, mit még soha,
ez számunkra, iszonyatos csoda!

Volt gulyásleves, nem csak langalló;
meg a finom lepény; ó!
Aztán pedig jártunk még sok helyen,
ezzel az embereket most, nem terhelem.




(Vége a versgyűjteménynek!"




2016. 07. 24.



T. Nagy Anna: Mikulás


T. Nagy Anna: 
Mikulás

Volt egyszer egy Miklós bácsi, ajándékot hozott,
és a gyerekeknek ő nem osztott pofont;
noha virgácsot tán, de azt is keveseknek,
csak a komisznak, s a rendetlennek.

S a többi rossz gyereknek, - de azok kevesen akadtak,
mert rossz cselekedeteikről mindigis hallgattak;
de Miklós bácsi tudta, bár nem bánta,
amikor az ajándékot ablakukba ádta.

S a rosszak is azt igérték, hogy jó gyerekek lesznek,
s ezáltal szaloncukrot, almákat szereztek;
mert Mikulás mindenkinek megkegyelmezett,
mikor látott ablakokban cipőhegyeket.



2017. dec. 7. csütörtök



T. Nagy Anna: A net

T. Nagy Anna
A net


Lehangoló, amikor arra gondolok,
hogy a weboldalak csak hTML-utasítások;
vagy PHP-, esetleg CSS-tömegek,
netalántán Javascript, meg ilyenek.

Lehet az VBS-szkript is akár,
vagy BGT-ből meghívott HTML-fájl,
vagy más programozási nyelvből végrehajtott 
"web-utasítások", melyeket a gép elfogadott.

S ilyenkor bánatos vagyok,
hogy a net nem más, csak kódhalmazok 
kusza keveréke,
adatbázisok, és XML népe.

Ezek együtt mind, e programozási nyelvek;
alkotják ezt a nagy-nagy, óriási webet;
legalábbis, ha belepillanthatnál,
a kódrendszerén kívül semmit sem kapnál.

S ha az égre néznél, és látnád,
hogy a légtéren hullámok futnak át,
s a műholdak árasztják az Internetet,
ha ezek nem lennének, leállna mindened!

Ez az Internet, semmi több ennél,
és ez lehangoló, ha elképzeled épp,
nincs egy másik világ, csak programok,
melyeket a szerver megkapott!



2017. november 14. kedd



T. Nagy Anna: Öreg



T. Nagy Anna:
Öreg

Minden nappal öregszem;
egyre vénebb vagyok;
s noha előttem állnak még az éjek, nappalok,
akkor is bármi lehet.

Tizennégy év, - persze, fiatalság,
vannak nálam idősebbek ám,
de ha én idős leszek, majd lépést tartok 
a technikával, ami  egyre inkább előrehaladott.

Nem fog legyőzni engem, mert én már most is oly sok minden tudok,
hogy minden idős ember csak csodálkozva suttog;
persze, egyes felnőttek már csak néznek,
amikor látnak egy tini kezében tabletet vagy gépet.

De legtöbbjük alkalmazkodott, - ilyen leszek én is,
már most ilyen vagyok, s mégis,
fiatalságomban még haladhatok,
de ha öreg leszek, csak hallgathatok!

De én nem ilyen leszek, ráncos néni,
aki buszon is az ülőhelyet nézi,
én már most elvárom a tiszteletet,
hogy normális hangon beszéljél velem.

De oké, most még tanulok,
vénkoromról még nem tudok,
lehet, hogy elüt az autó, mielőtt nyugdíjat kapnék,
és akkor végülis, síromban hallgatnék.


2017. november 13. hétfő



T. Nagy Anna: Én csak hallottam


T. Nagy Anna
Én csak hallottam

Én már százszor hallottam 56 borzalmait,
jeltelen sírokba temették holtak halmait;
de azt nem élhettem át, bár nem is szeretném,
hogy milyen volt ez élesben, magyar nép!

Sokan harcoltak a magyar fennmaradásért,
sokan pusztultak a lázadás okán,
s mily sok mindent képesek megtenni e országért!
És mi csak ámulunk e bátor csodán.

Hiszen mi csak élünk itt, s nem kell semmit sem tennünk,
e magyar hazánkat mindig megvédenünk,
mi csak éldegélünk, s sírunk azok felett,
akiknek temetésében nem volt tisztelet.

Magyarország megsínylette az 56-ot,
és az utána következő időszakot,
tankok érkeztek, lángszórókból tűz terjedt,
és puskadörrenéstől volt hangos a terep.



2017. október 23. hétfő


T. Nagy Anna: Najima


Najima, te, fényes, égen lebegő jelenés,
 évszázadokon át ragyoghatsz még!
 De én, ki halandó porhüvelybe vagyok zárva,
 csak egy ideig járok-kelek e világba:

Vigyázd lépteim, az este messzi távolából tekintve felém,
 s korunkat tekintve választ el minket több ezredév;
 de nem bánom, mert ősi bölcsesség ül meg a szíveden,
 s ha elporladnál, hagyod emlékként magad, okosságul hős nemzeteinknek.

Mert egyszer te is elhalsz, aláhull finom porod;
 mely az ég ölén még előbb csak forrongott;
 de most mint leszakadt szárnyai Ikarusznak,
 kihűlt maradványaid petyhüdten aláhullnak.

Mert te sem élhetsz örökké, hiába, hogy ezrek kínját láttad már,
 tudom, hogy a világűr némaságát örömmel hallgatnád,
 de tested szemcséit fújja a lég szerte,
 s fényed eltűnik nagyon, nagyon messze.

Mikor már nem világítasz többé, nem szórod szét fényedet,
 akkor fog végetérni halhatatlannak hitt életed;
 mikor ezek megtörténnek, véglegesítve
 azt, amit elmondtam, neked segítve.

Mert te talán csak egy kődarab vagy az égen,
 de többet jelentesz ennél nékem;
 mert hamvaidat örökké őrizném, s nem csak tiedet,
 hanem az összes elpusztult csillagét, mely e Földre esett.

2017. szeptember 19. kedd



T. Nagy Anna: A világ legnagyobb közösségi oldala


T. Nagy Anna
A világ legnagyobb közösségi oldala

Facebook-on, kik fennvagytok;
 milliószámra gyarapodtok;
 minden percben jön tán egy,
 ki megmozdít hegyeket.

Új adatbázisok jönnek halomra;
 bekéri net is az adatokat;
 klikkel is a felhasználó;
 első profiljára vár, ó!

Fényképeket tölt fel utána, ismerősökre tesz szert;
 bejegyzéseket osztogat, reklámot, meg ilyenek;
 kedvel, lájkol, majd csiripel a Twitteren;
 Instagrammra, avagy Wiberre megy egyszer fel!


2016. október 30.


T. Nagy Anna: Születésnapom


Ezt a verset feltettem a poet.hu weboldalra, ahol kijavították a helyesírási hibákat-, és a weboldal szabályzatának
megfelelően ezt a verset, - alább az eredeti.

Születésnapom


Amikor megjön a szülinapom,
a torta ott van az asztalon;
nagy buli van, diszkó, zene,
nem tudok betelni vele.

Ajándék is kerül már a kezembe,
boldogság hasit bele szivembe;
örülök annak, hogy van szülinapom,
és eme napon szinte mindent megkapok.

Olyan jó, hogy mindenkinek,
a visszaszámláló egyre siet,
amikor csak pár nap van hátra,
és jöhet is a buli mára!


vége



T. Nagy Anna: Tavasz


T. Nagy Anna: A tavasz sokszínűsége

Vak vagyok, vak vagyok;
de átsétálok a tavaszon;
érzem virágnak szép illatát,
a tavasznak egyszerűbb kis szagát.

Bokor, s fa, mind virágba borulva,
felvirágzott a világ újra;
pár hónapot várni kellett erre,
most aztán azt se tudom, merre!

Mindenhol színpompa
rügyezik a fa,
tűz reánk a Nap, fel-felragyogva;
mi pedig leülünk: egy kerti padra rogyva.

Így nézzük ezt a tájat, de én elképzelem,
van a tavaszról egy remek "elméletem;"
lehet, hogy nem úgy néz ki, talán,
de az elképzelés most saját.

Csivitel a madár is, visszajön a gólya,
többet nem fúrja fejét cinege a hóba;
rigó csipog át kertünk szép táján,
bogarak ülnek udvarunk virágán.

Az ég is kiviláglik: nincs hótakaró,
nincs didergő, tüsszögő lakó;
mindenki meggyógyult: ez az a hónap!
Amikor senki sem kókadt!

Mert ezen a Földön ez a szép csoda,
a Természet építette oda!
Nem formálnám, ha megtehetném;
mert ez így szép ma, és kész.

Ilyenkor, mikor minden szirmot bontó,
és még a fa is virágba borul,
s mikor a cserje kidugja fejét,
a hóvirág jelzi, tavasznak ünnepét!

Még mikor teles fagy van, de már tudjuk:
jön a tavasz: nagyon várjuk;
és mikor megjelenik az első szép tulipán,
akkor van számomra a tavasz, ám!




T. Nagy Anna: Reménytelenül


A Reménytelenül című vers szerb változata


Magyar változat:
T. Nagy Anna: Reménytelenül

 

Csöndben,

Céltalanul tekeregsz a hideg homokban.

Tapogatva mégy előre;

El a végtelenbe.

 

Céltalanul lépkedsz

A hideg földön.

És

Azt találgatod a Vakság és a siketség, többet ér-e mindennél?

 

Hát! Erősen tévedsz!

Mert a látás többet ér mindennél!

 

Azt is tudod,

Hogy ez a titok csak neked

Fontos.

Senki másnak.

A kerek világon.